A zeneipar rémálmát 2023 -ban hajtották végre, és nagyon úgy nézett ki, mint Drake.
A “A szívem a körömben”, egy meggyőző duó Drake és a The Weeknd között, több millió patakot halmozott fel, mielőtt bárki megmagyarázhatja, ki tette, vagy honnan származik. A pálya nemcsak vírusossá vált, hanem az illúzió, hogy bárki irányítva volt.
A Scrable megválaszolásában az infrastruktúra új kategóriája csendesen olyan formát készít, amely nem a generációs zene leállítására szolgál, hanem hogy nyomon követhető legyen. Az érzékelő rendszerek integrálódnak a teljes zenei csővezetékbe: A modellek kialakításához használt eszközökben, a dalok letöltését, az adatbázisokat, amelyek elutasítják a felfedezést formáló jogokat és algoritmusokat. A cél nem csak a szintetikus tartalom utáni elkapása. Az a kérdés, hogy korán azonosítsuk őt, a metaadatokkal jelölje meg, és irányítsa a rendszerben mozgásának módját.
“Ha nem épít fel ezeket a dolgokat az infrastruktúrában, akkor csak folytatja a farkát” -magyarázza Matt Adell, az IA zenei alapítója. “Nem tudja továbbra is reagálni minden új számra vagy modellre – ami nem fekszik. Szüksége van olyan infrastruktúrára, amely a disztribúciós képzésből működik.”
A cél nem a szétszerelés, hanem az engedélyek és az irányítás
Úgy tűnik, hogy az induló vállalkozások felismerik a licenc munkafolyamatokat. Olyan platformok, mint a YouTube és Deázer kifejlesztettek belső rendszereket a szintetikus audio jelentésére letöltéskor, és alakíthatják a kutatási és ajánlások felszínének felszínét. Más zenei társaságok – beleértve a hallható mágia, a PEX, a Rightsify és a SoundCloud – kiszélesítik az észlelési, moderálási és elosztási funkciókat, a disztribúciós képzési adatok sorozatán keresztül.
Az eredmény egy olyan fragmentált, de gyorsan növekvő ökoszisztéma, amely az AI által generált tartalom észlelésével foglalkozik, nem alkalmazási eszközként, hanem asztali infrastruktúraként a szintetikus támogatások megfigyelésére.
Ahelyett, hogy az AI zenét a terjesztése után észlelné, egyes vállalatok eszközöket készítenek annak megjelölésére a gyártás pillanatától. A Vermillio és a Musical AI olyan rendszereket fejleszt ki, amelyek a szintetikus elemek kész műsorszámainak beolvasására és a metaadatokban automatikusan címkézik őket.
A vermillio nyomkövetési kerete mélyebben megy, ha a dalokat szárakra osztja – például vokális hangot, dallamos megfogalmazást és lírai modelleket -, és jelentse az AI által generált konkrét szegmenseket, lehetővé téve a jogtulajdonosok számára, hogy észleljék a utánzást a szárok szintjén, még akkor is, ha egy új darab csak egy eredeti részét vonzza be.
A társaság kijelenti, hogy célja nem visszavonás, hanem proaktív licenc és hitelesített kiadás. A TraceID olyan rendszerek cseréjére helyezkedik el, mint például a YouTube tartalmi azonosítója, amelynek gyakran nincs finom vagy részleges utánzata. Vermillio becslése szerint az olyan eszközök által táplált hitelesített licencek, mint a Traceid, a 2023 -as 2023 -as 75 millió dollártól 2025 -ben 10 milliárd dollárra haladhatnak. Ez azt jelenti, hogy a jogtulajdonos vagy egy platform a TraceID -en keresztül futtathat egy kész pályát, hogy megtudja, tartalmaz -e védett elemeket – és ha ez, kérje meg a rendszert, hogy jelentse az engedély előtt.
“Megpróbáljuk számszerűsíteni a kreatív befolyást, nem csak a példányokat.”
Egyes vállalatok még inkább felfelé haladnak a képzési adatok előtt. A modellben zajló események elemzésével céljuk az, hogy megbecsüljék, hogy a generált szám miként kölcsönzött művészeket vagy konkrét dalokat. Az ilyen típusú allokáció pontosabb licencet engedhet meg, a jogdíjakkal kreatív befolyáson alapulva, a liberáció utáni viták helyett. Az ötlet visszatükrözi a zenei befolyással kapcsolatos régi vitákat – például a “homályos vonalak” tárgyalását -, de alkalmazza azokat az algoritmikus generációra. A különbség az, hogy a licencek a szabadon bocsátás előtt, nem pedig a tény utáni vita útján fordulhatnak elő.
A Musical AI egy detektáló rendszeren is működik. A vállalat úgy írja le, hogy rendszerét a lenyelés, a generáció és a forgalmazás rétegeiben tartják. A kirándulások szűrése helyett az elejétől a végéig tartja a származást.
“A hozzárendelésnek nem szabad megkezdenie, amikor a dal véget ér – akkor el kell kezdődnie, amikor a modell elkezdi tanulni” – magyarázza Sean Power, a cég Co -alapítója. “Megpróbáljuk számszerűsíteni a kreatív befolyást, nem csak a példányokat.”
A Deezer belső eszközöket fejlesztett ki az AI által teljesen létrehozott számok jelentésére az algoritmikus és szerkesztői ajánlások letöltésére és csökkentésére, különösen akkor, ha a tartalom spamnek tűnik. Az innovációs igazgató, Aurélien Hérault azt mondja, hogy áprilisban ezek az eszközök az új letöltések mintegy 20% -át észlelik minden nap, ahogyan azt az AI teljesen generálja – több mint kétszerese, amit januárban láttak. A rendszer által azonosított sávok továbbra is elérhetőek a platformon, de nem népszerűsítik őket. Hérault azt mondja, hogy Deezer azt tervezi, hogy ezeket a számokat “néhány hét vagy hónap alatt” közvetlenül megkezdi a felhasználók számára.
“Egyáltalán nem vagyunk az AI ellen” – magyarázza Hérault. “De ennek a tartalomnak a nagy részét rosszhiszeműségben használják – nem a létrehozáshoz, hanem a platform kizsákmányolására. Ezért fordítunk ilyen sok figyelmet.”
Az AI permetező DNTP (nem a protokoll kialakításához) még korábban nyomja a detektálást – az adatkészlet szintjén. A deaktivációs protokoll lehetővé teszi a művészek és a jogtulajdonosok számára, hogy nem korlátozott munkájukat modellezésre minősítsék. Míg a képzőművészek már hozzáférhetnek hasonló eszközökhöz, az audio világ továbbra is felzárkózik. Eddig kevés konszenzus történt a hozzájárulás, az átláthatóság vagy a nagy méretű engedélyek szabványosításában. A rendeletek valószínűleg kényszeríthetik a kérdést, de egyelőre a megközelítés fragmentált marad. A nagy AI képzési társaságok támogatása szintén következetlen volt, és a kritikák szerint a protokoll csak akkor fog földet szerezni, ha azt önállóan és nagymértékben elfogadják.
“A deaktivációs protokollnak nem profitnak kell lennie, és néhány különböző szereplő felügyeli a bizalmat” -magyarázza Dryhurst. “Senki sem bízhat az egyetértés jövőjében egy átlátszatlan központosított társaságnál, amely csődbe kerülhet – vagy ami még rosszabb.”
